CW: Black Lightning - avagy a fekete egyetlen árnyalata

CW:  Black Lightning

Annak idején rengeteg képregényt olvastam, igazi rajongó voltam. És nem is voltam válogatós, jöhetett DC, Marvel, Dark Horse, Image, vagy bármi ami elém került. Ez a rajongás megmaradt mostanra is, és a képregény filmek, sorozatok nagy kedvenceim.

Ezért is ugrottam neki a Black Lightning nevű sorinak, remélve, hogy egy jó kis szuperhősös sorozatot kapok, amolyan Luke Cage-félét. A trailerek igazi szuperhősös-igazságosztós sorozatot ígértek, úgyhogy bizakodó voltam. Sajnos azonban nagy csalódás lett a dologból.

Szuperhős film helyett társadalomkritika

A problémám elsősorban a film mondanivalójával van. A legtöbb szórakoztató képregény sorozat mondanivalója nem túl eredeti, vagy mélyreható. Van egy távlati cél, és részről részre apróbb célok, amelyek a távlati cél eléréséhez vezethetik el a főhős(öke)t.

Itt azonban a sekélyes és nem is túl fontos végcél nem a sorozat igazi mondanivalója. Ez egy kőkemény társadalomkritika, ami a feketék fehérek általi elnyomásáról szól. Ez pedig nekem már nem fér bele a szórakoztatás fogalmába.
Ezzel a típusú társadalomkritikával az a legnagyobb baj, ami a legtöbb ilyen jellegű filmnél is (amik többnyire dokumentumfilmek!), nevezetesen az amerikai arrogancia. Az az arrogancia, ami el sem tudja képzelni, hogy ha megsért, vagy megbélyegez egy társadalmi réteget, vagy népcsoportot, az nem áll meg a határoknál. Bizony nem áll meg. És a film üzenete szerint, mármint hogy minden fehér rendőr rasszista, fekete-gyűlölő, kirekesztő, és a legnagyobb gonosztevők is fehérek, még ha feketék akkor is (a főgonosz itt egy albínó fekete), nemcsak az amerikai társadalmat bélyegzi meg, de bárhol ahol a filmet (sorozatot bocs) bemutatják ezt üzeni.

Ezt pedig én a képregény-kedvelők széles tábora nevében kérem ki magamnak.

Miért nem csináltak dokumentum-sorozatot? Ja, hogy azt nem lehet eladni ennyiért...

Elvonatkoztatva a félresiklott üzenettől

Ha elfelejtjük a sorozat rasszista (!) nézeteit, akkor is marad pár gond a filmmel. A színész játék csapnivaló. A főhős egy olyan pozőr, akinek max statisztaszerepet osztanék, nemhogy főszerepet egy sorozatban. Attól eltekintve, hogy a játéka a magyar 70es évek ripacsait idézi, a látvány amit a pocakos főhős alakítása nyújt teljességgel hiteltelenné, és nézhetetlenné teszi a Fekete Villám megjelenéseit.

De ami a legelképesztőbb, hogy a rottentomatoes.com oldal kritikusai 100%-ra hozták ki a sorozat pilotját, ami azt jelenti, hogy eposzi magasságokba emelkedően kiváló filmről van szó. Nem, nem arról. Egyszerűen arról van szó, hogy egy társadalomkritikáról, amely a feketék elnyomását igyekszik lefesteni, egyetlen kritikus sem mer rossz kritikát adni. Ezt ékesen bizonyítja, hogy a nézői értékelések messze a 100% alatt 64%-on (sic!) állnak. Eszerint nem mindenki fizetett bértollnok.
A metacritics.com már árnyaltabban ítél, ott a kritikusok sem adtak csak 79%-ot a filmre, és itt a nézői számok is csak 4.9-re voltak jók a 10-ből.

Konklúzió

Ha valaki magáénak érzi az elnyomottak ügyét, és fanatikus neoliberális eszméi vannak, akkor ő lelkesen fogja élvezni hétről hétre a sorozat epizódjait.
Aki csak egy jó kis szuperhősös sorozatot szeretne nézni, az rossz helyen keresgél. A "B" kategóriás ultragagyi sorozatok között talán menő lesz a Black Lightning, de a valódi képregénysorozatok világában maximum egy lábjegyzetet kaphat.

Star Trek: Beyond - túl a ... min is?

A kép az IMDB oldaláról származik

A múlt héten gondoltam egyet, és jegyet vettem a Star Trek: Beyond premier előtti vetítésére. kicsit drágább volt a jegy, mint rendesen, de ha már rajongó vagyok, egyszer igazán áldozhatok. Ezért aztán most, amíg még friss az élmény, gyorsan le is írom, ami érzésként megragadt bennem.

Alapvetően a film borzalmasan látványos, pörgős, nagyon ritkák a lassú jelenetek, az egész szinte végigrobog az ember agyán. Igazi hollywoodi produkció, úgy ahogy kell. Igazi popcorn-mozi. Sajnos azonban itt nagyjából véget is ér a pozitívumok felsorolása, mert a továbbiakban sok jót nem lehet elmondani a filmről. Akit zavar a spoiler, az ne folytassa az olvasást.

Kontrahegy

Ami számomra teljesen érthetetlen volt egyrészről, hogy hogy vezethette el az Enterprise-t kb 80 ember hőseinket is beleértve. Ha jól emlékszem az első részre, abban még a gondolaszekciók is úgy meg voltak tömve emberrel, hogy gyufásdobozt nem lehetett úgy eldobni, hogy valakit el ne talált volna, itt viszont Scotty és kagylófejű haverja elviszik az egész gépházat hajtóműgondolástul, transzporterestül, deflektorostul együtt. Szép teljesítmény. Amikor az idegen leborotválják a két hajtóműgondolát, Kirk meg se rezzen, hiszen, egy darab emberke se volt benne. Amikor a szivarszekciót is leszedik, akkor már kezdtem furcsállani ezt a nagy nyugodtságot. Úgy tűnt, hogy a teljes legénység a tányéregységben volt. De jó...

Még egy zavaró momentum még a legelejéről. A hős kapitányunk tök egyedül leugrik egy (számára) tök ismeretlen mentalitású és politikai nézetű faj lakta bolygóra, hogy a szomszédos bolygó népei nevében békekövetet játsszon. Kirk... akibe annyi diplomáciai érzék szorult, mint egy részeges csaposba. Aha, ez teljesen reális volt. Mindegy, a kezdő poén elsült, örültünk.

Az energiafegyverek koncepcióját még mindig nem értem. Hogy a retekbe tud egy energiafegyver visszarúgni? Márpedig az antihős ellenfelek energiapuskája szép kis visszarúgásokat produkált, érdemes megfigyelni a filmben, tisztára nevetséges. ja persze, lehet, hogy nem is energialövedékek voltak, hanem valami fölhevített plazma... Ahhoz képest a McCoy doki kicsit szétrúgdosott idegen fegyverével elég jól lehetett vasat hevíteni.

És mióta üt szilánkos lyukat a föderációs fézer az üvegen (vagy az alumíniumon, vagy mittudomén miből volt a kilátóernyő az Enterprise-n)? Szintén nettó hülyeség. Nem értem miért nem lehetett ezek helyett a borzalmas baromságok helyett valami alternatív megoldást kieszelni?


Na és a sztori. Amikor az Enterprise mentőakcióra indul a Nebulába, nyilván magával viszi azt az ereklyét, amely a békeegyezmény záloga lett volna a két idegen faj között - ami Kirk tehetségének köszönhetően nem jött ugyan létre, de azért na -, még véletlenül sem bízza rá az űrállomásra megőrzésre. Végül is persze, ez a kisebbik baj.

Még a csata elején mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem győzhetnek, kivéve Kirköt. Az ő mentalitása kimerült abban, hogy "lőjünk rájuk mindennel amink van". Persze amikor már szétcseszték a hajót, akkor már futna. Hát emberek, ez nem az a James T. Kirk, akivel híres lett a sorozat. Ez egy balfasz. És ez nyilván nem a színész hibája. Ez a gyatra és értelmetlen forgatókönyv és a végtelenül buta rendezés hibája. Köszönjük meg Simon Pegg és Doug Jung remek (i) forgatókönyvét, és Justin Lin hatalmas (i) rendezését, no meg azt, hogy két lábbal taposták, rúgták Gene Roddenberry világát, és álmait.

Konklúzió

Ez a film, egy nézhető - akár többször is - mozi, mert akciódús, kikapcsol és szórakoztat. Ha viszont Trekie vagy akkor gyűlölni fogod, ahogy Roddenberry megálmodott hősi karaktereit és világát a sárba tiporja az újkori igényrendszer és néhány önjelölt újító író, akiknek személy szerint tollat sem adnék a kezükbe, nemhogy írógépet vagy számítógépet.
Részemről egy tanulsága volt, hogy moziban megnéztem ezt a szégyenteljes alkotást: többet nem adok pénzt újkori ST feldolgozásokra.

E cikk írásának pillanatában a film a Rotten Tomatoes oldalon 94%-on áll. Hát kíváncsi leszek mekkorát zuhan, miután a kritikusok is megnézik mi is ez. Persze lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel. Ez esetben örülni fogok, hogy nem az agyhalott többséggel tartok :)

Witcher 3 - vajon csak nekem nem jön be?

Witcher 3 Wild Hunt

Jó kritikák, áradozó kritikusok, ámuldozó játékosok. Szinte hihetetlen mennyire jó kritikákat kap a játék, úgyhogy muszáj volt nekem is látnom, hogy ez mitől ilyen extrém szuper.
A látvány valóban lenyűgöző volt, bár volt pár elég érdekes alapbeállítás, amit nagyon gyorsan kikapcsoltam, mint a mozgáselmosás, és mindenféle grafikai gliccs, ami csak a szemem bántotta. Kicsit furcsa volt már az elején, hogy a nézet elég alacsonyan Geralt, a főszereplő válla magasságában van, amitől a látómező elég szűk. Ami külön fura, hogy Geralt nem tud "lefelé nézni" a csizmájára. Ha látni szeretném mi van a lábamnál, akkor el kell távolodni tőle, mert egyenesen lefelé nem lehet nézni. Ez különösen lefelé vezető létráknál zavaró.
A játék legnagyobb előnyének a harcrendszert, a teljesen bejárható területet, és a fantasztikus látványvilágot emelik ki a kritikusok, és ezzel nem is tudok vitázni. A közelharc valóban hatékony, rögzített célpontra való támadás, védekezés, kitérés, riposzt, mind nagyon jól meg van csinálva. A látvány pedig valóban lenyűgöző, szép tájak, látványos felületek és időjárási események tarkítják a játékot.
A gond akkor kezdődik, ha valaki dolgokat is akar csinálni a játékban, például odamenni valamihez vagy valakihez, pontos pozíciókba akarja vinni a karaktert, vagy csak fel akar menni egy körlépcsőn. Geraltnak 3 mozgási sebessége van. Első, amikor elindul tesz 1-2 tétova lépést, majd nekiiramodik futva. A harmadik, amikor sprintel. Ráadásul, amikor úgy gondolja az ember, hogy "no, ez előtt a bokor előtt megállok", és leveszi az ujját az előre gombról, Geralt előzékenyen fut még két-három lépést. Ez baromira idegesítő, és a kis távolságokon való futkározás hamar felidegesített, ezért kitaláltam, hogy rövid előre-sorozatokkal fogok araszolni, amiből egy elég vicces rángatózó mocorgás lett, de mozgás nem nagyon. Azt mondhatnók, hogy meg lehet szokni, hogy mikor álljunk meg a célpont előtt, ami így is van, ha sík terepen akarunk ügyeskedni, de amikor valaki egy lépcsőn megy fel, a lépcsőfordulókban sajnos ez nem működik, mivel folyton belerohanunk a falba.
Amikor egy bemutató videón láttam Geralt mozgatását, azt gondoltam, hogy az irányító játékos valami iszonyatosan béna, hogy nem bírja irányítani a karaktert, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem az ő hibája volt. Szóval a Witcher 3 nálam irányításból karó. Értelmetlenül ostoba, és emiatt játszhatatlan.
A másik fura és szintén érthetetlen dolog a játékkal kapcsolatban a szereplők arca. A kritikusok itt is egymásra licitálva áradoztak róla, mennyire jók az arcok. És valóban az arcmozgások, az idősebbek és a férfiak arca valóban szuper, karakteres mondhatni brutális. Sajnos a nők - mármint a szépnek mondott női karakterek - arcai is éppilyen "brutálisak". Semmi nőiesség nincs az arcokon, és ha a Witcher 3-nak nem lenne egy burkolatlan szexuális felhangja a meztelenkedő nőkkel, akkor észre se venném, hogy azokat a nőket szépnek szánták a készítők. Ettől még a Skyrim alapjáték női arcai is jobbak. Vegyük például Ciri vagy Yennefer karakterét. Legjobb jóindulattal is átlagos női arcok, és sajnos ezt a witcher videóbetétei is bizonyítják, hiszen abban klasszisokkal szebben vannak megcsinálva a karakterek arcai. Nem szeretném összehasonlítani a két játékot, de köszönöm, én maradok Skyrim fan :)

Konklúzióként

Ez egy nagyon jó játék lehetne, és harcban, vagy lóháton utazáskor esetleg beszélgetés közben, vagy amikor a tájban gyönyörködik az ember, ez így is van. De a karakter iszonyatosan kezdetleges, túlrealizált irányítási koncepciója egyszerűen szétcsapja ezt az illúziót. Uninstall.

Túlhypeolt favorit - Oreo

Pár hete kezembe akadt a boltban az Oreo keksz, és úgy gondoltam kipróbálom. Mivel elég drágának éreztem, ezért a 4 darabos csodacsomagot vettem meg. Már ez is amolyan húdeprémium-nagyonminőségi-eztutifinomlesz érzést sugallt, legalább is az ára nagyon erre utalt. Tudatos vásárlóként mindig megnézem mibe kerül amit megveszek, és azért valljuk meg az Oreo meglehetősen drága mulatság a magyar bérből és fizetésből élőknek.
Otthon aztán be is nyomtam egyet, de valahogy nem árasztott el az a mennyei érzés, mint mikor olyasmit ízlelek meg, aminek kilója drágább mint a marhasteak. Szó se róla finom volt és édes, de semmi extra. Leginkább azt éreztem, hogy borzasztóan édes, még a két kekszlap is nagyon cukros volt. El is könyveltem magamban, hogy "ezzel speciel átvertek".
Ez a fals élmény még nem indított volna blogolásra, de mivel mostanában egyre másra Oreo reklám ömlik a tévéből - azzal az aranyos fülbemászó dalocskával, amit az unokahúgom már kívülről fúj -, hogy úgy döntöttem utánanézek mi is van a szuperkekszben.
Nem meglepődve azt tapasztaltam, hogy a magyar netes újságok már 2013-ban figyelmeztettek az Oreo veszélyeire (hvg.hu), de egy éve is megjelent egy Origo-s cikk az amerikai édességről. A cikkek nagyjából ugyanarról szólnak, leírják, hogy mit tartalmaz az Oreo, és annak ellenére, hogy nem nyújt gasztronómia élményt miért is olyan népszerű. Remélem még olvashatóak a cikkek, mindenesetre egy rövid összefoglalót én is tennék, mert mélységesen felháborít ez a pénzrabló cukorgyurma.

Először is miből is van? Nem fogom felsorolni az összetevőket, nem fogok százalékokkal és latin szavakkal dobálózni, ezt a fenti cikkek megteszik. A lényeg, hogy az Oreo gyakorlatilag semmi más mint zsír és cukor összekeverve némi tartósító szerrel és keményítővel, színezékkel. A kekszben van némi búzaliszt is. A cucc nagyrészt valóban nem tartalmaz mást mint cukrot és zsírt. A krém leginkább a torták cukormázához hasonló anyagból van, ami nem más, mint cukor és zsír felhabosított keveréke. Aroma gyanánt némi vaníliát kutyulnak hozzá, ami maximum arra elég, hogy a zsiradék ízét elvegye.
És hogy mitől olyan nagy kedvenc mégis? Erre egyszerű a válasz. Az emberi szervezet számára a cukor és a zsír a leginkább függőséget okozó két anyag, ami az élelmiszerekben előfordul. A zsír és cukor közvetlenül stimulálja az agy örömközpontját, így nagyon könnyű hozzá- és rászokni. Gyakorlatilag a drogok is ezt teszik.

Létezik egy tanulmány (a Washington Post cikke a kísérletről), amelyet patkányokkal végeztek az Oreo additív hatásainak kiderítésére, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy az Oreo a kokainhoz hasonlófüggőséget váltott ki a patkányokban. Persze mi nem vagyunk patkányok, mi tudunk uralkodni magunkon... Aha, persze. Nézzük csak meg az USA elhízott lakosságát.
Ennek igazából nem az elhízás a legnagyobb veszélye, hanem a cukorbetegség és az érrendszeri megbetegedések kialakulásának a veszélye. Ami egyértelműen megnő, ha sok zsíros és cukros ételeket fogyasztunk, de ezt már évek óta tudjuk. Azt már csak az összeesküvéselméletek hívői teszik hozzá, hogy mindezt az élelmiszeripar a gyógyszeripar megrendelésére tudatosan csinálja, hogy megbetegítse az embereket, akiknek drága pénzen el lehet adni az inzulint és a szívgyógyszereket. Erre nyilván nincs bizonyíték, de elgondolkodtató, lévén, hogy ha a gyógyszerek mindenkit meggyógyítanának, akkor a gyógyszeripar becsődölne, pedig tudjuk, hogy nagyon nagy pénz mozog abban az iparágban.

Konklúzióként azonban az Oreo-ról csak annyit mondhatok, hogy az árát biztosan nem éri meg ez az ízetlen cukorbomba, még akkor sem, ha banánaromát csepegtetnek bele (anglia), vagy zöld-tea aromával ízesítik (japán). A magyar Pilóta keksz ezerszer finomabb és egészségesebb - és jóval olcsóbb -, mint ez az agyonreklámozott hulladék.

Akit pedig érzékenyen érintett a bejegyzés - akár a gyártót is - annak üzenem, hogy ez egy szubjektív vélemény, és amíg a demokráciában és az interneten vélemény- és szólásszabadság van, addig kitartok ennél a véleményemnél.

Bitang Joe Burger - a finishben

a logó a Bitang Joe Burger Bar facebook oldaláról van linkelve

A Bitang Joe Burger hamburgeres bárról tavaly márciusban írtam egy bejegyzést. Mivel egy hónap híján ez majd egy éve volt, úgy gondoltam itt az ideje pontot tenni az i-re, és írni egy kicsit a fejlődésről.
Mert hiszen van, nem is kicsi. Az elmúlt pár hónapban többször is volt szerencsém vendégeskedni náluk, így az új tapasztalatok fényében röviden - és képekkel illusztrálva - leírnám újsütetű véleményemet.
Legutóbbi blogbejegyzésemet a nagy méretű marhahúsos szendvicsükről és a sültkrumplijukról írtam, úgy gondoltam ezen termékek összevetése a múlt és jelen fényében jól megmutathatja, milyen változások történtek a Bitangban.

Ami volt...

Tizenegy hónapja a legnagyobb elmarasztalást a kiszolgálás sebessége, a hús fűszerezettsége és a bitang szósz erőtlensége kapta - no meg a házi salsa szósz, de ezt most kihagytam, bocsi. Akkor ugye kicsit meglepett az, hogy majd fél óra kellett a szendvics elkészítéséhez. A marhahús fűszeres volt ugyan, de valahogy nem volt az igazi, a bitang szósz, pedig távolról sem volt bitang.

Amit most kaptam

A rendeléstől alig 5-6 perc alatt már kaptam is a szépen csomagolt rendelést, takaros kis logós matricával pecsételve és rögzítve, erős papírzacsiban. Ez határozottan kellemes meglepetésként ért. Nyilván van egy kis előfeldolgozás, vagy csak a munka van jobban megszervezve azóta.
A marhahús - bár állagát tekintve még mindig nem bélszín, itt ott fellelhetőek felejthető zsírosabb darabok - ízre hatalmas ízorgiát okoz. Nem csak hogy fűszeresebb, de sokkal zamatosabb, és fogyaszthatóbb, mint alig egy éve. Méretét tekintve pedig - ahogy korábban sem - most sem hagy kívánnivalót maga után.
A bitang szósz mostanra nyerte el valóban a bitang jelzőt. Erősségét tekintve az én tízes skálámon - ahol az egyes a fűszeres, a tízes pedig a aztak***amindenit - a szósz a hármas (csípős) és négyes (erősen csípős) szint közé tehető. Ez nagyjából azt jelenti, hogy még éppen nem könnyeztem meg, kellemesen bizsergette a nyelvemet, és az étkezés végén 5-10 perccel már csak az emléke volt meg. Mondjuk úgy, hogy nagyon disztingvált erejű csípős szószról van szó, ami elmegy egy munkaebédhez is akár.
A szendvics dresszingje is kiváló volt, nem találkoztam gigantikus méretű paradicsomszeletekkel, és az összhang is tökéletes volt. Nem volt túlzásba víve a saláta, de egy ilyen hús-szendvicsben nem is szabad hogy úgy legyen. Aki salátát akar, annak ott az étlap, válasszon azt.

 Conclusion

A bár munkáján és termékein érződik a tapasztalat, a rutin, és az, hogy a szakács szereti a munkáját. Az alkalmazottak kedvesek, figyelnek a vendégekre, a bárban kellemes a légkör. A Bitang Joe Burger bár nem egy sarki hamburgeres, sokkal több annál, és bár meg is kéri az árát, időnként megéri a minőség. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Marvel's Agent Carter - az új Marvel sorozat

A múlt héten sikerült az új Marvel sorozatba belenéznem, vagyis az első két részt megnéznem, hiszen az ABC egyszerre két résszel dobta fel új sorozatát a nézőinek. Viszont mielőtt továbbmegyünk előre bocsájtom, hogy spoilerezni fogok, úgyhogy aki még nem látta, de szeretné elfogulatlanul megnézni, az ne olvasson tovább.
Két rész alapján nem lehet megítélni egy sorozatot, ezért elég nehéz jót vagy rosszat írni, de az biztos, hogy az első részek előrevetítik a történet vonulatát, és azt, hogy mi a sorozat stílusa. Éppen ezért, ezen vélemény főleg benyomásokra és megfogalmazódott érzésekre épít.
Nem kertelek, kimondom, nekem nem jött be a pilot. Ha pontozni kéne tízből talán hármat adnék rá, de többet csak akkor, ha fizetnének.
A történet maga nem is lenne rossz, végül is kicsit banális, egyszerű alaphelyzet, de azért emészthető. A tálalásával azonban vannak problémáim. A gondom, hogy úgy próbálja eladni a fantasztikumot, mintha még mindig a negyvenes években lennénk, ugyanolyan átlátszóan gagyi magyarázatokkal akarja lenyomni a néző torkán a misztikumot és Stark találmányait, mintha nem telt volna el - idekint - hetven év. Lehet mondani, hogy ez egy abban a korban játszódó sorozat, tehát tessék elfogadni, hogy akkoriban így látták a dolgokat az emberek, de ez sajnos nekem megfekszi a gyomromat.

Ne értsük félre, nem azzal van gondom, hogy a negyvenes években a női egyenjogúság nem létezett, vagy az angol inas folyamatosan affektálva beszél. Sokkal inkább azzal, hogy a rendező azt várja el a nézőtől, hogy fogadja el, hogy egy hetvenes évekbeli James Bond filmet lát, ugyanazokkal az idejétmúlt klisékkel és megoldásokkal.
De folytassuk a misztikus-mágikus-tudományos kütyükkel. Az egész társadalom elég messze van a távirányítástól, a főszereplőnek mégis egy olyan órája van, amely képes valamilyen kinetikus trükkel kinyitni egy lezárt mechanikus széfet. Nem csak megmutatja, hogy ennyit jobbra, annyit balra, vagy kihangosítja a kattanásokat, hanem magától forgatja a zárat. És ezt olyan természetességgel használja, mintha ez alapfelszerelés lenne a SSR-nál. A villantópisztoly is vicces, nem nagyon értem miért nem használja többet, lenne alkalom.
A névadási képességeik is fenomenálisak. Majdnem félrenyeltem a tarhonyát, amikor meghallottam a szuper-robbanószer nevét. Nitramin. Ráadásul látszott a színész arcán amikor kimondta, hogy komoly erőfeszítésébe került, hogy ne röhögjön bele a szövegébe. Gondolom a név valahol a nitroglicerin bámulatos asszociációs beleszövése az elnevezésbe, de nekem inkább valami nutriszójás táplálékkiegészítőre emlékeztet, vagy valamilyen vitamin nevére, semmint egy szuper-veszélyes pusztító elegyre. Ami mellesleg robbanás után feketelyuk-szerű gravitációs örvényt hoz létre, ami egy teljesen jó dolog. Vajon a későbbi időkben miért nem használja a S.H.I.E.L.D., vagy az USA? Ez is egy tipikus "előzményfilm baki". Kitalálnak valamit, ami hasznos, de mivel a későbbi részekben nincs benne, ezért valahogy majd meg kell szabadulni az ötlettől. Kíváncsi leszek hogy varrják el ezt a dolgot.
De ez még persze nem elég, mert hogy a Nitramin egy instabil vegyület (sic!) és sugárzást is bocsát ki. Kapaszkodni: vita-sugárzást. Hogy ez mi a szentszörny, azt persze nem tudjuk - valami életenergia-sugárzás lehet a sztori alapján -, de nyilván ügynöknőnk azonnal kapcsol, és volt kedvesének ügyéhez kapcsolja, mert hiszen van is ilyen vita-sugárzás mérőjük elfekvőben a bizonyítékraktárban.
Ha a történet banalitásán és a korai James Bond filmek kliséin túltesszük magunkat jöhetnek a szereplők. Az ügynökség férfitagjai többnyire egydimenziós agyatlan macsók, akik még rendőrnek is pocsékak, nemhogy titkos-ügynöknek. Persze időnként villantanak valami észt is, de ezt ügynökhöz méltatlanul lassan és kiszámíthatóan teszik. Carter ügynök szellemileg olyannyira magasabb szinten van náluk, hogy az már bohózat. Persze erre azért időnként rácáfol érthetetlen bohóckodásával, ami szinte megmagyarázhatatlan. Egyszer sasszemű, összeszedett halálos ügynök, aztán pedig csetlő-botló irodista bohóc. A karaktere szörnyen kiegyensúlyozatlan és nyers.

Részemről a sorozatnak majd nyáron adok legközelebb esélyt, remélem egy évadot azért megél, még ha csak 8 részre is tervezik. Azoknak ajánlom, akik visszasírják a régi James Bond filmeket Sean Connery-vel vagy Roger Moore-ral.

A képek a screenrant.com oldalról származnak.

Önkormányzati választások és tarhálás Fidesz módra

A minap érdekes levelet kapott egy kedves 87 éves idős szomszéd néni Orbán Viktortól. Szegényke nem tudta mire vélni, de mindenképpen felháborítónak tartotta, hogy a választási propaganda levél mellé egy elég beszédes - a Fidesz számlájára szóló - befizetési csekket is talált. A néni nem párttag, még csak nem is szimpatizáns. Az egyetlen "bűne" hogy nyugdíjas. No nem az a milliomos fajta, csak egy egyszerű kisnyugdíjas özvegyasszony, aki nagyon is jól látja, hogy hogyan lopja szét a magyar hont a fidesznek nevezett rablóbanda.
Úgy tűnik a Fidesznek nem elég a tönkretett magyar gazdaság, a szétzilált egészségügy, az ellehetetlenített oktatás, és megszorítás megszorítás hátán (ami a felső tízezert és a Fidesz holdudvarát gyakorlatilag nem érinti), most még nem átallanak kisnyugdíjasoktól pénzt kunyerálni. Ez a pofátlanság netovábbja.